Az ötlet

Létezik egy nagyon különleges hangya faj. Rejtőzködő életmódot folytat, még soha senki nem látta, csak a tevékenységének nyomait lehet fel-fel fedezni. Parazita, gazdatest nélkül elpusztulna. A gazdatest kimúlása esetén azonnal felszívódik, még boncolás útján sem sikerült megtalálni soha. Ezért életvitele, szaporodása, táplálkozása a mai napig rejtély. Egyes elméletek szerint már az embrio is fertőzött, és megszületése után az egyedben vele együtt ott növekszik a hangya is, és egyszerre fejlődnek tovább. Táplálkozásáról nincsenek információk.  Feltételezések szerint ez a hangya a fejben él. Mozgás közben lábaival stimulálja az agyat, ami ingereket vált ki a gazdatestnél, amiknek következtében az nyugalmi helyzetből váratlanul, minden átmenet nélkül, rendkívül aktívvá válik. Embereknél különösen jól látható ez a folyamat. Ez a parazita a Dux Formicinus, amit a köznyelv Vezérhangya néven ismer. Ha egyszer valakiben megindul a Vezérhangya…

Onnan ismerem ilyen jól ezt a paraztitát, hogy nekem is van. Húszas éveim elején még aktívnak volt mondható, de azután a családfenntartási ingerek sikeresen elnyomták, csak apró rezdülései voltak. Egy ideje azonban elkezdtem érezni, hogy aktivizálódik. Amúgy is az idén rengeteg változás van körülöttem, kizökkentem évek óta tartó nyugalmi állapotomból (pl munkahelyen új környezet, beosztás). Az idei év abból a szempontból is különleges, hogy a nejemmel (továbbiakban: N) kerek évfordulóhoz értünk. Na nem a közös életünkben, hanem úgy összességében, ugyanis idén töltjük a negyvenet. A kerek számhoz illene valami különleges dolgot társítani. És itt kezdett el aktivizálódni a vezérhangya.

Az események szempontjából érdekes adalék lehet, hogy anno mi az esküvő után nem voltunk el sehol, és a család növekedése miatt erre később nem is volt már lehetőség. Őszintén megmondom, utólag megbántam, hogy nem voltunk nászúton. Nosza! Itt a negyven, mikor, ha nem most? A nagyok már nagyok, igaz a kicsi meg még kicsi, de 1-2 napot kibír a nagyszüleivel. Szuper, ez el van döntve!

Eddig oké, de mi legyen, hova legyen ez a közös kiruccanás? Előhalásztam a múltból egy tervet, ami akkor csak a gondolat szintjéig jutott el, különösebben még utána sem néztem. Ez pedig a következő volt: Pestről hajóval Bécsbe, majd repülővel haza Budapestre. Ez jó is lesz!

Középiskolás koromban 3x voltam külföldön. Mind osztálykirándulás volt. Voltunk egyszer Nyitra felé, egyszer Bécsben, és egyszer Poprádon. Bécsben sikerült eltévednem. Elsétáltam arrébb a busztól egy térre, ahol volt egy kéttornyú templom. Ha agyon ütnek, sem tudom megmondani már, hogy melyik volt, de nem is lényeg. Le akartam fényképezni. Készítettem képet innen-onnan, aztán elindultam vissza. Hittem én… Rossz helyen mentem ki a térről, és egyszer csak egy számomra ismeretlen többsávos úthoz jutottam. Hoppá! A túlzásba vitt német nyelvtudás fokozott hiánya miatt magamra voltam utalva. Szerencsére volt annyi eszem, hogy visszamenjek a térre. Töprengve néztem a templomot. 80-as évek vége, digitális korszak előtt, az nem úgy volt, hogy visszanézte az ember a Szmena-n (Megvan még!), hogy merre járt. Rövidesen eszembe jutott, hogy mikor a kis utcán a térre érkeztem, olyan helyzetben voltak a tornyok, hogy az egyik félig fedte a másikat. Elkezdtem körbe járni a templomot. Mikor egymást fedték a tornyok, hátra néztem, és egy kis utca volt mögöttem, a végén pedig látszott az az épület, ami mellet a busz állt. Nekem akkor ott 17 évesen, éltem második külföldi útján ez magam esze utáni visszatalálás rendkívüli sikerélménynek számított. Ezzel a három iskolai kirándulással számomra a külföldi kalandozások véget értek. Egészen tavaly nyárig, amikor egy felvidéki testvértelepülésen jártam küldöttség tagjaként. De az sima liba volt.

Hát akkor essünk is neki a tervezésnek. A hajóval nem foglalkoztam első körben, azt tudtam, hogy jár fel hajó Bécsbe. A visszaút izgatta a fantáziámat jobban. Na nézzük akkor, hogy mennyibe kerül egy repülőút Bécsből Pestre, és mikor jönnek járatok. Hát vagy valamit elrontottam, de az internetes járatkeresők nem adtak közvetlen járatot az osztrák nagyfalu és a magyar nagyfalu között. Jöjjünk vonattal? Száj elhúzás: Ennél nagyobb durranást szerettem volna. Valami mást kell kitalálni.

N hébe-hóba (évente úgy kétszer) emlegeti, hogy anno lány korában majdnem elmentek a nővérével Rómába, de nem jött össze a csoport elégséges létszámmal, így az út elmaradt. Ő még soha nem járt külföldön, tehát ezen a téren debütálna. Ha IV. Henriknek Párizs megért egy misét, akkor Róma nehogy már ne érjen meg nekem egy körbeérdeklődést! Pláne, hogy a körbeérdeklődés nem kerül semmibe, ellentétben Henrik miséjével.

Mivel minden út Rómába vezet, ezért úgy gondoltam, hogy teljesen mindegy melyiken indulok el. Ugyan Bécsből nem akaródzott vonattal jönni, de annak már nem láttam akadályát, hogy Rómába azzal menjek. MERTHOGY! Azt találtam ki, hogy N-nek nem kell mindenről tudnia. Legyen neki meglepetés. Ez pedig vonattal lehet a legjobban megvalósítani.

– Elmegyünk egy meglepetés nyaralásra (szeptemberre terveztem az utat.) pár napra, csak mi ketten, de titok hogy hova, majd meglátod.

– Hova?

– Majd meglátod! 😀

Arra kell figyelni, hogy Pesten eltereljem, a figyelmét, hogy melyik vonatra szállunk. Persze előbb-utóbb feltűnne neki, hogy túl sokat megy a vonat, meg a táj, de elég szemét tudok lenni, hogy ne valljam be hova is megyünk. És mekkora lenne, ha mondjuk úgy esne le neki, hogy meglátná a feliratot: Róma-Külső….

Nagy döbbenetemre azt találtam, hogy nincs közvetlen vonat Pestről Rómába. Úgy lehet menni, hogy csatlakozó jeggyel Bécsbe, ott 1 és 3/4 órás várakozás után jön egy éjszakai vonat, ami reggel 9 után van Rómában. Igazából ez még jól is jöhet, ha titkolózni akar az ember. Mert ha meghallja a vonaton, vagy nem sikerül a figyelem elterelés, még hiheti, hogy csak Bécsbe megyünk. Örülne annak is. Ha valami „Ez még nem a végállomás” indokkal fel tudnánk szállni a vonatra, akkor már minden téren sínen lennék,  mivel éjszaka alszik, és reggel Róma felé ébred.  N nyelvtudásáról nem lehet beszélni, szerintem nem ismer 10 külföldi szót, a hangos bemondó azt mond be, amit akar. Ha sikerül kicsempészni az országból, már könnyebb megvezetni. Persze N nem hülye, a terv sikeres eltitkolására semmi garancia nincs.  De szeretem a kihívásokat, és nagy dobás lenne, ha mégis sikerülne.

Számoljunk. N is számol. Nem szórja a pénzt. 10 euro a csatlakozó jegy/fő. Ülő kocsiban 29 eurotól vannak jegyek. Tehát a legolcsóbb ár 39 euro oda, kettőnknek 78, oda-vissza pedig 156 euro. azaz 300 forinttal számolva 46800 Ft. N megöl, ez már biztos. De hát egyszer élünk, úgy hogy: Főúr! Még egy doboz gyufát! Hogy miért ülőkocsi? Mert a 6 ágyas kocsi már 49 eurotól indul, és a kétágyas meg már 89 eurotól.  Egy éjszakát kibírok ülve, és N is. 15:10-kor kell indulni a Keletiből és a vonat 17:46-ra ér Wien Meidling-re. 19:30-kor indul az éjszakai vonat, és 9:05-kor van Rómában.

Beszéltem egy kollegámmal a dologról. Elmondta, hogy egy időben jártak kint Olaszban. Ők a helyi X utazási irodában szoktak szállást foglalni. Egy kempingben. Másnap, mikor leadtam a „műszakot”, besétáltam az irodába. Egy nagyon kedves hölgy fogadott. Segítőkész volt, mutatott csoportos utakat. Az autóbuszos utakat élből kirostáltam. 2 éjszaka tranzit szállás. Nekem ennyi időm nincs. Ráadásul lehet, hogy Firenze gyönyörű, de az én fantáziámat nem mozgatja most meg. Még egy bajom van a csoportos utakkal. Az, hogy elvisznek olyan helyekre, amik egyáltalán nem érdekelnek. Nekem az ókori Róma a mindenem. N szíve pedig a Vatikántól dobbanna meg. (N az átlagnál vallásosabb nevelést kapott.) Szóval nekem ne mutogassák a barokk és reneszánsz Rómát. A csoportos utak ellen szólt még, hogy 75-80000 forint/főtől indultak, + helyi közlekedés, + jegyárak.

Summa-Summárum ez lett összerakva az idegenforgalmi irodában:

48000 Ftvonattal oda-vissza.

67000 Ftszállás **-os helyen 3 éjszakára, a képek alapján normális szobában. Reggeli nem volt benne.

6000 Ftbiztosítás

3600 Ftidegenforgalmi adó

9000 Fttömegközlekedés (11 euro 3 napos jegy, 4 euro 1 napos jegy az kettőnknek ugye 30 euro.)

4200 Fta bazilika kupolába a jegy lifttel (7 euro/fő)

9000 Fta vatikáni múzeumok + a sixtus kápolna (15 euro/fő)

8100 FtColosseum kombinált belépőjegy (13,5 euro/fő)

Összesen154900 Ft.

Ekkor még nem tudtam mennyi mindent nem számoltunk. J Ahogy belebújtam a neten a római utazás témakörébe, megtaláltam május 16.-án az INDEX fórumon egy kimondottan erre a témára szakosodott topicot: Róma-utazási tanácsok. Egy világ nyílt ki előttem. Egészen eddig azt hittem, hogy elég jól körbejártam a kérdést. Itt most nagyon hamar kiderült, hogy mennyi mindenre nem gondoltam. Egyből „belekötöttek”, hogy repülővel gyorsabb. Igen, de nekem 3 éjszakánál több nem fért bele. A WizzAir gépek meg zömében késő este érkeznek. A 3 éjszakából egy már el is ment, és Rómából még semmit nem láttam. A vasárnapi gép meg 6:25-kor indul, ha 2 órával előtte illik kimenni az 4:25. Én 185km-re lakom a reptértől, mikor keljek? 2-kor? Ráadásul 44460 Ft-ra jött ki a kalkulált repülőjegy.

Megtudtam, hogy a repülőjegyek akciósak szoktak lenni, nem szabad egy bizonyos dátumhoz ragaszkodni. Már első nap rengeteget tanultam. Olyan rugalmassá váltam, hogy a szeptemberi útból egy június 5-9-ig út lett, és a jegyár lecsökkent 12760 forintra oda-vissza kettőnknek. A nap nagy hozadéka volt még egy fórumozó e-mailos jelentkezése (továbbiakban mondjuk: L, mint levelező), melyben felajánlotta segítségét az út megszervezésében. Vele rengeteg levelet váltottunk, napjában többet is. Felvetődött egy utazási téma, amiből az 5. válasz után már egy egészen más jellegű téma lett. Ez szerintem egyébként a jó beszélgetések egyik ismérve.

Másnapra tuti lefixálódott hogy június. 5-től 9-ig. Illetve megismertem a kézipoggyász fogalmát. Merthogy 11000 lett volna a bőrönd, a kézi poggyásznak meg nincs viteldíja. Van viszont szigorú méret: 20x40x55 cm, és súly: 10 kgkorlátozása. Nekünk nincs ilyen méretű bőröndünk. Ezen a napon válaszoltam L-nek, és elindult a levél folyam. Javasolta, hogy egy kempingben szálljunk meg, ami 40 percre van a központtól, 30euro/2főre egy éjszakára a bungaló, bent van zuhanyzó, wc. L küldött linket a kempinghez a booking oldalon. Tetszett, amit ott láttam. És bedobta még a köztudatomba a Ryanairt, mint Pestről Rómába szintén közlekedő légitársaságot.

18.-án már arról panaszkodtam a fórumon, hogy az én maestro kártyámmal nem tudok fizetni a Ryanair oldalán. Javasolták a Low-cost topikot, ahol tudhatnak nekem segíteni. Ketten jelentkeztek, hogy tudnak segíteni a Wizzair foglalásban. Egy valaki meg hogy a Ryanairben tud, hogy ne kelljen fizetni, csak a legszükségesebbet. Ez kérem kapásból 8000 forint megtakarítás. Na ő lett aztán J.

Közben felmentek a repülőjegy árak. Ezeknél a fapadosoknál tényleg dinamikusan változnak a jegyek. A június 5-9-ig helyett ami kedvező volt, az a június 9-13-ig. Ma már tudom, jól is jött ez a pár nap haladék. Főleg mivel más feltételei is vannak egy ilyen útnak. Például, hogy el tudjon menni az ember szabadságra. Fel is vettem a kapcsolatot a kollegákkal, és mivel senkinek nem kellett erre az időszakra szabadság, rá is bólintottak. N-nek nincs ilyen gondja, nincs kollega akihez alkalmazkodnia kell, gyakorlatilag akkor megy szabira amikor akar. Szintén kérdés a gyerekek felügyelete. Főleg a 4 évesé. A szüleimnek is rá kell bólintani, mert a kicsi nagyon anyás, és jellemzően nem alszik náluk. Erre azt találtam ki, hogy maradjon a saját környezetében, és a szüleim aludjanak nálunk. Napközben úgyis oviban van. Némi hezitálás után rábólintottak, megmondom őszintén, nem irigylem őket.

Itthon beavattam a nagylányomat is. Mindjárt kaptam is tőle utazási tanácsot.

– Ne hozzatok semmit. Vagy nagyon nézzétek meg az alját, mert ha rá lesz írva, hogy Made in China, akkor ki lesztek röhögve.

Imádom. Olyan kedves.  Mondjuk, van realitása annak, amit mondott. A kézipoggyász miatt amúgy sincs sok lehetőség nagy dolgokat hozni. Kézi poggyász… Jöjjön a kézipoggyásszal való szerencsétlenkedésem. Összevonom időben, mert így jobban kiadja magát.

Egy ismerősöm megnézte nekem a megyeszékhelyen egy boltban, és 20000-nél indultak, azt javasolta nézzem meg a TESCOban. Becsörtettem hát a megyeszékhelyi TESCO-ba. Láttam egy 36x19x52 centiset. Szuper, ez belefér! 30 literes, ebbe azért lehet még pakolni. 5990 forintért nem is drága, még mindig fogok a poggyász díjon 5000 forintot. És lesz két bőröndöm. Akkor még nem vettem meg, csak megnéztem.

Hazafelé azon gondolkodtam, hogy legyen N előtt tovább titkolva. 2 bőrönd érkezését nehéz elkamuzni. Közben újabb nehézség jutott eszembe, rendeltem neten útikönyvet Rómáról. Két bőrönd és egy római útikönyv megjelenése a lakásban szétfoszlatja minden álcám. Itt csak egy dolog segíthet, a nyílt támadás. Ez hazaérkezésem után meg is történt. Feltártam a tervem N előtt, amiről először azt hitte ugratom, de mikor látta, hogy a munkahelyemen, szüleimnél is rendezkedtem, belátta, hogy komolyan beszélek. Az anyagi ellenvetést még mielőtt megtehette volna, elhárítottam azzal, hogy év végén nekem úgyis esedékes 2 havi jubileumi pénz, majd abból visszatesszük a kuporgatott pénzünkbe a nyaralásunkat. És különben sem voltunk nászúton, 17 év házasság pedig bebizonyította, hogy elég erős a kapcsolatunk, elmehetünk nászútra.  Innentől kezdve egyébként így is kommunikáltam azoknak az ismerősöknek, akiknek beszéltem róla, hogy megyek nászútra.

Térjünk vissza a bőröndökhöz. Fórumon olvastam egy javaslatot, hogy csináljon az ember egy papír keretet a szabvány méretre, és a boltban próbálja rá a bőröndre. Ezt remek ötletnek tartottam. Papírboltba be, vettem ragasztót, vonalzót, meg műszaki rajzlapot, és elkészítettem a keretet. 40×55 centiset, 20 centi magasan, és ezzel tértem vissza a TESCOba. Az ügyfélszolgálatos csaj furcsán nézett rám, mikor mutattam neki a papír keretet, és hogy rá szeretném próbálni erre a bőröndre. De mikor pár szóval elmagyaráztam miről van szó, bólintott, és rátettük. Belefért. Családunk két új kisebb bőrönddel gazdagodott.

A Low-cost topik egyik kedvenc témája, hogy hol mennyire szigorúak a méretekkel. És jöttek a történetek letöretett kerekekről, büntetésekről, poggyászként feladatásról. Addig-addig, hogy mondom, na ellenőrizzük csak le. Mérőszalag, és nagy döbbenetemre a földön álló bőrönd 57 centi magasságot mutatott. Hát ez hogy? Tettem rá papír keretet! Előkeresetem, és megint rátettem. Rá is ment. Amit felületességemben nem vettem észre, hogy a papírkeret felvette a bőrönd alakját valamilyen mértékben, már láttam, hogy alul a kerekeknél kidudorodik. Szuper. Nagy a bőröndöm. Azt kizártnak tartottam, hogy lebarmoljam róla a kerekeket. Azt meg végképp, hogy a reptéren történjen ez. Az megszégyenülésnek tartanám. Tuti többen röhögnének rajtam, és még jól járnék, ha csak magukban.

TESCOba vissza, láttam egy kisebb bőröndöt, 32x16x42 méretben. Mos nem papírkereteztem, hanem mérőszalagoztam. Ennek a tényleges magassága 50 cm lett. A lényeg hogy belefér. Viszont ez nagyon kicsi, a másik 30 literjével szemben csak 20 literes, ami jelentős térfogatcsökkenés. Otthon próbapakolás, nagy meglepetésemre a legszükségesebbeket bele tudtam rakni. Törölköző, 4 póló, 1 rövidnadrág, 1 hosszúnadrág, 1 pulcsi, fehérnemű, zokni. Ja és a fényképezőgép.

Jelenleg ott tart a bőrönd projekt, hogy 2×5990+2×3990=19960 forint, és 17000 lett volna a poggyász díj úgy, hogy a nagy bőröndbe ennyi napra kényelmesen mindent be lehetett volna pakolni. Ügyeskedésem csúnyán deficites lett. Pláne miután kíváncsiságból a hátizsákomat is megpakoltam. Kiderült, ha ügyesen van hajtogatva a ruha, akkor nem kerekedik ki, és belefér a 20 centibe. Amit az előbb felsoroltam, azt 2x tettem bele, és még mindig nem volt csak 50 cm. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az egyik kis bőröndöt is potyára vettem meg. Jó lenne valahogy legalább a 2 nagyobbat elsózni, mondjuk 5000 forintért, hogy mérsékeljem a kárt. A többi elfér tanulópénznek.

Én nem Pesten lakom. Nagyon nem. A nagybátyámék viszont Pest mellett laknak. Értelemszerűen adta magát a lehetőség: Elmenni hozzájuk, a kocsinkkal kimenni a reptérre, ahonnan nagybátyám elviszi hozzájuk, majd értünk jön érkezéskor, hazavisszük őt, és tőlük haza jövünk. Kíváncsiságból beírtam ezt az utvonalterv.hu-n  A kocsiút nagybátyástul cakli-pakli 613 km-re jött ki. MENNYIIIII????? Leellenőriztem, és hát annyi. Tudni kell, hogy ők Pestnek pont a másik oldalán laknak, mint ahonnan mi érkezünk, az útvonaltervező meg M0-ást számolt. De akkor is sok. Ezért végül az a megoldás lett választva, hogy ott hagyjuk 4000 forintért egy fizetős parkolóban, ahonnan kivisznek a reptérre és hazafelé visszavisznek. Az út így lecsökkent 372 km-re. Fogtam rajta 241 km-t. Ráadásul, ha a nagybátyámékhoz megyek, akkor jóval korábban kell indulni, hogy a reptérre kiérjek. Legalább 1 órával.

J-vel elrendeztük a jegyeket. Örök hála neki érte. De vissza volt még a szállás. Nekem nem volt dombornyomott kártyám, ezért anyám kártyájával foglaltam szobát a Fabulous-ban. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem akarnak majd foglalózni, mert pénz az nem volt rajta. A szüleim nem szeretik a banknál hagyni a pénzüket. Egyből leszedik a kis nyugdíjukat. L írta ugyan, hogy ha hazaér külföldről segít a szállásban, de nem mertem várni rá, mert a booking.com nagyon írta, hogy csak 1 szoba van. Hát lefoglaltam 134 euro 4 éjszakára. Kis magyar történet, hogy pár napja néztem ugyanezt ugyanitt 128 euroért. Na nem baj, 6 euro nem nagy tétel. Bár ha azt nézem, hogy ez 6 adag fagyi, akkor nagy.

Hogy jussak el a reptérről a kempingbe? Először azt mondták, hogy Cotral busszal az A metró végállomásáig, onnan pedig metróval a Termini pályaudvarig, ahol átszállok a B metróra EUR Fermi-ig, és onnan helyi járatú busszal a kempinghez. Bár Rómába igyekeztem, de ez a szállásra jutás elég nagy kerülőt jelentett. Úgy gondoltam, ennyire rossz nem lehet a tömegközlekedés megszervezése. Kiderült, hogy igazam lett. A fórum egyik Rómában lakó tagja nevezzük éppen ezért R-nek (a fórumosok úgyis tudják, kiről van szó), mint közlekedési guru felhívta a figyelmem a 720-as buszra, ami a B metro végállomásától a Ciampino reptéri kőrforgalomig jár. Így nem kell bemenni a belvárosba. HA jó a járat, akkor leegyszerűsödik a kempingbe jutás. Mivel senki nem próbálta még ezt a február óta üzemelő járatot, engem egyből felvillanyozott a felfedezés, kipróbálás lehetősége.

Ott van még a biztosítás kérdése. Az idegenforgalmi irodában ugye 6000 forintot mondtak rá. Ezt a fórum olvtársak élből sokallták. Nem akartam még megkötni, úgy voltam vele, hogy ráér az utolsó héten is, mert mindig közbe jöhet valami. De azért megérdeklődöm én, tudjam mi a helyzet. Bementem abba az irodába, ahol a házam is biztosítva van. Azt mondta nekem a csaj, hogy jöjjek vissza 1-2 nap múlva, mert ő januártól csak beugró, és nincs tisztában napi szinten a dolgokkal. De akkor meg minek van ott??? Na mindegy, van még egy biztosító iroda a faluban. Jajj bocs!!! Mea Culpa!!!! Újra írom inkább. Szóval van még egy biztosító iroda a városban. Na így ez a jó! (Igen, mert ki van írva az elején egy táblára, hogy ez a falu, város.) Ebben a biztosító irodában élből mondták, kettőnknek 5 napra 3000 Ft.

Ekkorra felállt a program:

Első nap: érkezés, csomag lerakás, és sietés a Pantheonba. 17 órakor mise van. Fura lesz ott térdelni, ahol egykor Jupitert imádták. Utána császka a városban. Megnézzük a Spanyol lépcsőt, és a Trevi kutat. És el kell jutni a Terminiig, hogy bevásároljunk reggelire a „helyi CBA-ban”.

Második nap: Museo della Civilitá Romana, Ostia Antica, tengerpart. Ha nem lesz hideg a víz, én meg is mártóznék benne.

Harmadik nap: Hétfő lévén Vatikán. Szent Péter bazilika, kupola.

Negyedik-ötödik nap: Colosseum, Forum Romanum, Palatinus, Capitolium múzeum, Traianus fóruma, Fal múzeum, Caracalla termái.

Fontos infó annak, aki először megy, és még véletlenül nem hallott róla: NE LEGYEN BENNE AZ IDŐPONTBAN A HÉTFŐ!!!!! Hétfőn szinte minden múzeum zárva van. Ezért megyünk akkor mi is a Vatikánba. Csak hogy ott nem fogadják el a Roma Pass kártyát, amivel kedvezményesen lehet bemenni. Nekünk ezért pont olyan szerencsétlenül jön ki, hogy 3 nap érvényességből 1 elveszik. És ezt sehogyan nem tudom kivédeni.

Elkészült a költségvetés is. 500 eurot viszünk, ebből szállás, idegenforgalmi adó, helyi közlekedés, múzeum belépők összesen 332 euro-t tesznek ki. A maradékból kell megoldani az étkezést. Szerintem menni fog.

Közben elértünk az indulás előtti utolsó héthez. Ami mindjárt úgy kezdődött, hogy hétfőn dolgoztam. Ez nálam 24 órát jelent mindig. Tehát ez a nap élből kiesett. A vihar miatt nagyon fáradtan mentem haza, és felborultam. Mire magamhoz tértem 16 óra volt. Megpróbáltam dűlőre jutni a biztosítókkal. Bementem a „gyere vissza 1-2 nap múlva” biztosítóhoz. Most ott volt a férfi. Hát… a számítógép kezeléssel voltak gondok. Nem tudta a belépő jelszavát, meg ilyenek. Állítólag most jöttek le az új utazási ajánlatok, és még nem tudja, hogy kell belépni a programba, amit küldtek hozzá. De másnapra megoldja. Hát mondom magamban, hogy nem lesz másnap, megyek a másikhoz. A táblája szerint 17 óráig volt nyitva, én 16.30-kor már hiába mentem.

Szerdára és csütörtökre maradt minden, ami még nem lett elintézve. Két társadalmi szervezetben vagyok érdekelt. Az egyik elvette a délelőttömet, a másik a délutánomat. 12 és 16 óra között értem csak rá. N ruhatárát frissítettük fel, illetve csak zöldágra akartam vergődni a biztosítókkal. Visszamentem a számítógép guruhoz. Csodák csodája, (némi közös értelmezés után) sikerült belépni. Lehetett választani, hogy milyen út. Én a repülőst választottam, elvégre azzal megyek. Nos, kettőnkre 6 nap (mivel 00.20-kor érkezünk, tehát át lóg a 6. napra, ezért olyant kértem) 12900 forintot dobott ki a program. Így nézve nem is volt olyan drága az utazási iroda 6000 forintja. Mondtam: bocs, de ez drága.

A másik irodát zárva találtam. Tudni kell erről a városról azt, hogy 11 órakor szinte minden bezár az ÁFÉSZ és a kínai boltok kivételével. Általában 13.30-kor nyitnak. Szóval nem városidegen dolog itt a szieszta. Lényeg a lényeg, nyitás után visszamentem, és pár perc alatt megkötöttem kettőnkre 6 napra 3600 forintért. Van benne orvosi ellátás, irat elvesztés, hazajuttatás, minden. Reményeim szerint csak eddig a pár percig voltam a biztosító ügyfele, míg megkötöttem és kifizettem.

Csütörtök az utolsó nap.

Ez a reggel volt az a reggel, amikor megoldódott az utolsó két nap legnagyobb kérdése: HONNAN VAN ÁLLANDÓAN ENNYI VÍZ A FÜRDŐSZOBÁBAN????  N jött rá. A kádcsaptelepnél szivárog szépen lassan lefelé a csempén. Nézem, hát tényleg. De nem maga a csaptelep tömítése, ami egy egyszerű dolog lenne. Nem, ez a falból jön kifelé. Hát ha én ennek most nekiállok, egy csomó minden el fog maradni. Például az én ruhatáram még nincs aktualizálva. Megkértem apámat, hogy bontsa meg. Mikor megjött, én kis idő múlva elmentem a dolgomra. Autót megtankolni, autópálya matricát venni, ruhatáram rendezni. Folytattam a készülődést, de én az útról lélekben már lemondtam.

Az én vízrendszerem CPVC csövekből van összerakva, még a sógorom, N bátyja csinálta, ő adta az anyagot is. Amerikai csövek, és amerikai ragasztó hozzá. Errefelé soha nem használtak ilyent, az itteni vízvezeték szerelők hozzá sem tudnak szagolni. Sógor meg 400 km-re lakik. Egyébként már ők sem használják. Szóval elkönyveltem: Az új fürdőszoba elviszi az utazás árát. Naná, túl szép lett volna. N megint nem jut el Rómába. Az ügy pikantériája egyébként még, hogy egy hét múlva nagylányom ballagása lesz. Szóval mindenképpen kellene egy működő fürdőszoba. Mit fürdőszoba… Mivel csak egy helyen zárható el a víz, nem szakaszolható, ezért az egész lakásban nincs víz, csak a kerti csapnál. Ez úgy fel tudja dobni az embert nem? Sógorral való egyeztetés után kiderült, hogy a jövő héten kb. 80 km-re arrébb dolgozik tőlünk, és elszalad, apámmal közösen megcsinálják. Nah, jól van, akkor mégis megyünk!

Közben én tovább rendeztem a kis dolgaim. Az autó takarítás kivételével mindent elintéztem. Bőröndökbe minden előre bepakolva, holnap reggel 5-re jön a váltó kollegám, és go haza. Felmarkolom a bőröndöket és N-t, irány a reptér. Hiszen minden el van rendezve…

Aha… Miközben rakosgattam a papírokat, kiderült, hogy az EU-s betegbiztosítási kártya az nincs. A tesómmal akartam elrendeztetni, meg volt írva a kérelem, a meghatalmazás, csak a tesómhoz nem vittem el. Úgy hogy ezt tegnap még pótolni kellett este. Ma elhozta a kártyákat. Szerencse, hogy az egészségbiztosítónál dolgozik.

Most itt ülök a munkahelyemen a gép előtt, emlékeimben kutatva, hogy mi az, ami kimaradt. Mert biztosan maradt ki. Természetesen amint lezárom a visszaemlékezéseimet, egyből ki fogja adni magát, amikor már késő lesz. Mondjuk mikor nekiálltam, tudtam, hogy ez a probléma fent fog állni, ezért beszereztem egy füzetet, hogy legalább az út dolgai ne vesszenek el.

Az elmúlt hetekben rengeteget tanultam, hála segítőkész embereknek. Most mégis úgy érzem, nem tudok eleget. Az elején említettem N tíz szavas nyelvtudását. Hát én sem tudok sokkal többet. 1250 km-re az otthonunktól, nyelvtudás nélkül nagy kaland lesz, az biztos.

Nyilatkozat!!!

A blogban írt irományaim személyes agyszüleményeim. És a szerzői jogot kéretik tiszteletben tartani. Egyben kijelentem, hogy a blogban szereplő nevek, helyek egytől egyig kitaláltak, a valósággal való bármilyen hasonlóság csupán a véletlen műve.